Öko-cinekritika címmel jelent meg az Apertúra folyóirat legújabb 2022-es száma. Az ökokritika a 70-es években „irodalmi ökológiaként” kezdte, a 90-es években pedig a többi irodalomelméleti „izmus” mellett és azokhoz hasonlóan olyan interdiszciplináris kulturális elméletté vált, amely a bölcsészettudományok (többek közt a filmtudomány) számára is új megközelítést kínál az ökológiai kérdéseknek az elemzésbe való bevonása révén. Nem csoda hát, hogy egyre több kritikus fordul hozzá és egyre gyakrabban hallunk róla, hiszen az elmúlt néhány évben – a sarkköri jég olvadásával, a 6. kihalási hullámmal, az óceánok elsavasodásával, a termőföld eróziójával, az édesvíz- és ásványianyag-készletek kimerülésével ‒ a klímaválságról szóló diszkurzusok is hangosabbak és pesszimistábbak lettek, és gyakran szólnak arról, hogy a rendszer összeomlása immár elkerülhetetlen. Mára közhellyé vált, hogy a gondolkodásmód, a társadalomtörténetileg is meghatározott szemlélet meghatározó szerepet játszik abban, hogy a világ élhető marad-e számunkra vagy sem. Így óriási jelentősége van, hogy rálássunk, melyek azok a hagyományok és ábrázolásmódok – és amennyiben filmről beszélünk, filmnyelvi megoldások, retorikai eljárások ‒, amelyek segítenek ebben, és melyek azok, amelyek hátráltatnak. A számban olvasható öko-cinekritikai blokk írásai filmeket és képzőművészeti alkotásokat vizsgálnak efféle szempontok mentén.
A számot szerkesztette Hódosy Annamária.
A tanulmányok az alábbi linken elérhetők: https://www.apertura.hu/2022/osz/xviii-evfolyam-1-szam/
(Forrás: apertura.hu/2022/tel/xvii-evfolyam-2-szam/)